Áttekintés, a terráriumi tartásról, és az alapvető információkról.
Jól látható hogy ezek a madárpókok kizárólag Ázsiában honosak, rendkívül nagy területen.:
Viselkedésüket tekintve, igen „forrófejű” madárpókokról beszélhetünk. Rendkívül defenzívek, tartásuk nagy odafigyelést igényel. A pókok többségénél félénk, menekülő magatartást tapasztalhatunk háborgatás esetén, ez a Haplopelma fajoknál korántsem igaz. Első mozdulatra támadó testtartást vesznek fel, és hamar marnak is. Sose próbálkozzunk puszta kézzel való manipulálással. Próbáljuk meg a lehető legkevesebbet zavarni őket, ha kénytelenek vagyunk belepiszkálni életterükbe, azt legalább egy 20 centis csipesszel végezzük. Több helyen olvasni, hogy felszaladtak a csipeszre is, támadójuk kezébe marva. Ezt a viselkedést én még nem tapasztaltam, leginkább kiütni, lemarni próbálják a csipeszt. Érdekes azonban, hogy nagyon ritkán, szinte soha nem találkozom méregcseppekkel. Ebből azt szűrtem le, hogy védekezésnél inkább elriasztani próbálnak, mint komoly kárt okozni. Méreganyaguk erősségéről nincsenek pontos információink, az azonban biztos hogy az erősebb, toxikusabb csoportba tartoznak. Kellő körültekintéssel tartsuk őket! (Zárójelben jegyzem meg a Haploeplmák, illetve az összes ázsiai faj nagy előnyeként az irritáló szőrök hiányát. aki tartott már újvilági madárpókot, pontosan tudja mitől kíméli meg magát ha Haplopelma faj tartására adja a fejét)
Az ivarérett nőstény egyedek mérete 11-
A testfelépítés, színezet fajonkénti leírása:
Albostriatum:
Az általam tartott fajok közül a legkisebb méretű (11-
Hainanum:
A genushoz viszonyítva hatalmasra, 16-20 cm-esre növő faj. Alakja robosztus és erős, igen tetszetős állat. Színezete többféle lehet, általában grafitszürke és zöldárnyalatos a mintázat. Vannak sötétebb típusok, melyekben a sötétszürke dominál, vannak zöldesebb, méregzöld fejtorral rendelkező egyedek, de hallottam hírét a kifejezetten világos, olajzöld színváltozatnak is. Lábízek között harsány világos gyűrű látható.
Lividum:
Magyar kereskedelmi nevén, kobaltkék tigrispók. Elnevezése utal gyönyörű élénk fémes csillogású kék színére, valószínűleg ezért lett nemének legkeresettebb faja. Ez a szín legfőképp a lábakon jelenik meg, a fejtor illetve a potroh, vedlés után világoskék, később barnás. Előfordulnak, egyre gyakrabban a kereskedelemben, más színváltozatok is. Van, melynek egész teste, így a potroh és a fejtor is szép sötétkék, illetve nemrég találkoztam mélykék, majdhogynem fekete példánnyal. Testméretük közepes, 13-16 cm-es lábfesztávolságúak, ám megfigyelésem, hogy a sötétebb színűek általában nagyobbak a többinél. Ennek az elméletnek valódisága még nem nyert bizonyítást.
Longipes:
Nagyobb méretű, de kevésbé robosztus haplopelma faj. Vedlés után egyöntetű fekete, később sötétbarna. Lábfesztávolságuk 14-
Minax:
Közepes méretű, robosztus madárpók. Az ivarérett állat teljesen fekete, ez kölcsönös neki igen „félelmetes” megjelenést. Lábfesztávolsága 13-
Az egyik legfeltűnőbb színezetű haplopelma. Fejtora élénk aranysárga, fekete torrésből szétfutó sugárirányú mintázattal. Lábai, potroha színváltozattól függően változik, lehet sötétbarna, aranybarna, illetve aranysárga. Hatalmas étvágyának köszönhetően, potroharánya nagyobb a többi fajéhoz képest. Testfelépítésében, mintázatában sok hasonlóságot mutat a hainanummal, sokáig vitáztak is a két faj közötti kapcsolatról. Elterjedt olyan elmélet is, miszerint egy faj két színváltozatáról beszélünk. 2005-ben von Wirth, és Striffler munkája rendbe rakta a káoszt. Schmidti testmérete a hainanumhoz hasonló, 16-20 cm-es lábfesztávolság.
Ornithoctonus aureotibialis:
Erről a fajról is ejtenék egy-két szót, bár nem Haplopelma, leírása előtt évekig Haplopelma sp. „aureopilosum” néven árulták. Közepes méretű, 13-15 cm-es madárpók, talán a legérdekesebb színezetű az említett fajok között. A fekete szín dominál, azonban fejtorán világos szegély látható, a lábain pedig sárgásbarna átmenetes fényes szőrzet figyelhető meg, melynek feltűnősége a megvilágítás függvénye, ez teszi őt igazán érdekessé.
Üreglakó életmódjukat, és életterületüket mindenképpen figyelembe kell venni, a terrárium kialakításánál. Ezek a pókok leginkább Ázsia nedves, olykor mocsaras területein alakítják ki üregüket, bambuszültetvényeken, rizsföldeken, illetve csapadékos, sík domborzatú területeken. Ezért a behelyezett talajt, gyakran kell öntözni, nagyon nedvesen kell tartani. Biztosítsuk azonban a megfelelő szellőzést is, hogy ne találjuk szembe magunkat jól fejlett penészgombatelepekkel. Ezek az állatok akkor érzik magukat biztonságban, ha szép nagy üregeket tudnak kialakítani, ezért biztosítsunk nekik legalább
Hőmérséklet páratartalom:
A fajok hatalmas elterjedési területe miatt, nehéz lenne általánosított pontos adatokat mondani, az évi középhőmérsékletről, a hőingásról, illetve a levegő páratartalmáról, de úgy vélem terráriumi tartás esetén, ez nem is kifejezetten fontos. Mint a madárpókok legnagyobb része, úgy a haplopelmák is jól érzik magukat szobahőmérsékleten, ha emeljük, akkor picit aktívabbak lesznek, többet esznek, és gyorsabban fejlődnek. Ami fontos hogy 20 fok alá ne menjen a hőmérséklet, és 26 fölé se nagyon. A páratartalom 80 % környékén megfelelő, mérni felesleges, a lényeg hogy a terrárium ne csak felül, hanem oldalt is szellőzzön több helyen (így biztosítva a „kereszthuzatot”), és a talaj legyen mindig erősen nedves. Ilyen körülmények között kedvencünk egészen biztosan jól fogja magát érezni.
forrás: internet